Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Személyességen túl

Buddha tanításaiban a cél a mérlegelés képessége,hogy lelki érettség által tudjunk felhasználni,avagy elvetni nézeteket,mikor mit kíván tőlünk az élet.27356200_830866203765083_1842794502742239310_o.jpg

 

Ha már egy jó spirituális szinten vagy,de ismét belemész a személyes megéléseidbe,kapcsolataidba és félelmeidbe,akkor érzéseid korlátozottsága okán elveszik a béke állapota és átveszi ego a gyeplőt,így hajtva bele vágyaidon keresztül téged a sűrűbe.
A csodáktól és boldogságtól megfosztva uralni és irányitani akarod dolgaid,vagy ellenkezőleg:negatív énképed programját futtatva nem tudod felülírni azt.
Így észre kell venni,ha megállít tudatod akár betegséggel,vagy kapcsolataid leépüléseivel,munkában,családban jelentkező viták alkalmával.Minden kritika arra irányul,hogy bent tartson a játékban...,akár rád irányul,akár te vetíted másokra.
Az önmegvalósítás szenvedés a küzdőnek,fájdalmas a sodródónak és nehézkes az érzelmesnek.
26993947_829667880551582_2027780597028188061_n.jpg
A megvalósult személy hite önmagában és képességeiben van.
A spirituális ember célja nem a földi megvalósításokra irányul,hanem az isteni én,a lélekre ébredés a napi feladata minden más tevékenysége közben.
Így válik szolgálatta a teljesítés,és nem kötelesség,nyomás,vagy egyéb szenvedés a jussa az isteni terv végrehajtójának.
A tervet magunk alakítjuk teremtéseinkkel és nem teremtéseinkkel.
A szabad akarat segítség megválni a terhektől,ha a szándék,mely vezérli,túlmutat a személyesen!
27336688_828924363959267_5575867948724908670_n.jpg

Amikor megtapasztalsz valamit és 'kinövöd',vagyis túl látsz rajta,érted,hogy mikor,miért nem működő dolog,akkor azt jelenti,tágítottad tudatot és szélesebb a perspektíva.
Mindennek van két oldala,mint az éremnek.Lehet,hogy segít a pozitív gondolkodás,de ha bele menekülsz folyton,akkor nem vagy képes szembesülni a negatív feladattal.
Lehet,hogy segít a meditáció,de ha függni kezdesz tőle és csak akkor vagy jól,ha élheted naponta,az is jelzés,mert elmének a jó érzése függ tőle.
Ha racionális vagy nagyon,megtanulhatod az intuíciót és felülemelkedhetsz kis éneden,ám ha folyton szárnyalsz és nem vagy képes a materiális igazságokat élni,az is tévútra vihet.
Ha hiszel valamiben,hogy segít,de közben csak halmozódik a probléma,akkor ideje meglátni más alternatívákat is,hogy összhangba hozzuk azokat.
Mindennek van tanító szándéka,és a középút lényege ez lenne,hogy az ember felismerje,mikor merre érdemes mozdulni.

Buddha azt mondta, hogy az igazság megállapításához kétségbe kell vonni minden hagyományt,szentírást,tanítást,az elme teljes tartalmát és az érzékeket...
Aminek ellenállsz,az fennmarad!27332146_827506387434398_2285206517734581855_n.jpg

Az egyetlen és igaz szemléletmód az,amely mindent magában foglal-ismerjük fel a részben az egészet.

 

 

 

Szükséges vajon a mélység, a szenvedés?Kinek?.26907517_824727627712274_5395547542285952051_n.jpg
Igen,mikor még az ember azonos egoval és nem tudja,hogy ő játssza a szerepeket és ő valójában az örökké való,a lélek.
Különben nem kellene,hiszen áramolnia kellene a sorsával...minden kínlódás az egoval és szerepekkel való azonosulás okán létezik és a ragaszkodással marad fenn.
Egyébként tudatos az ember,ha bevégzi feladatait,és tudattalan szenvedő,ha ellenáll,vagy nem mer szembesülni,fejlődni...

Ha képessé válsz arra, hogy hited erősebb legyen a jobb sorsra és, hogy mindent le tudsz küzdeni,akkor is, ha az élet veszteségekbe tol,és túl tudsz lépni hittel,bízva az isteni Akaratban és kijelölt utadon hagyod vezetni magad, nem állsz ellen,akkor tudod felülírni a negatív megéléseket és jobban élni léted.
Jézus sem tett mást,mint megmutatta,hogyan kellene és ő feladta Égnek, mikor kijelentette: bevégeztetett!
Sorsunk vagy vonszol magával, vagy engedjük történéseit és ha igyekszünk szemlélőként tekinteni eseményeire,akkor nem teremtünk újabb okot az ismétlésre és nem válik szokássá a reakció,hogy belemenjünk és értetlenül sodródjunk benne...