Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Spiri-ego kontra alázatosság

 
 
"A spiritualitást nem csak magányosan kell gyakorolni, hanem emberek között is.
Miről ismered fel a megvilágosodott embert?
Áraszd el dicsérettel és kritikával, s ha bármelyik is megérinti, azt jelenti: megfeledkezett megvilágosodott természetéről.
Spiritualitásodat azok mélyítik el, akik megsértenek vagy bajt hoznak rád. Ők az álruhás tanítóid.
Szólj szívedből, mert az egyszerű, gyengéd és igaz.
A spirituális élet útján a végső megmérettetést az emberi kapcsolatok állítják elénk.
A negatívitásod belül a leghangosabb.
Szeretném, ha tudnád, hogy szeretem az átlagosságodat, mert én is átlagos vagyok. Az igazság az, hogy mindannyian azok vagyunk..."-Haemin Sunim (ZEN szerzetes)

'Öndicséret mindig büdös.
 
Milyen is a spiriego?.
Megmutatja -naponta- fényét, azt sugallva: tudom a tutit, csináld te is, én vagyok a szeretet!
Valójában kissé felsőbbrendűnek mutatja magát..
Egyetlen dolog a miénk: a képességre való hit!
Ami számít: az alázat, az odaadás, a hit, amikor meg tudunk szabadulni mindentől, ami hozzánk tapadt, ami beépült és üresen is teljest látunk, mert semmi sem miénk, amivel dolgunk van.
Nem a miénk sem a tárgy, sem a társ, sem pedig a tudás, amivel szolgálunk.
Nem kell sem címke, sem népszerűség, sem hivatal, sem semmi, mert Atyához rajta keresztül jutunk el (Világ Világossága-szíved szava és Isten szereteted), ha levetjük szerepeinket, 'Énségeinket'.
Megvilágosodni azt is jelenti, hogy naponta felismerhetsz valami mintát, szokást, ártót tetteidben, amit nem akarsz folytatni, ill. felismered gyengeségeidet...
Nem olyan egyszerű Senkinek lenni a tömegben úgy, ha az ember látja a tömeget, akiknek értékmérője a Valaki.
Mégis Jézus jól példázta ezt, vajon ki ő?.
Vagyok, aki vagyok!
Te kinek látod őt?...'