Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őszintének lenni

Miért félnek az emberek őszintének lenni?.
...mert félnek az elutasítástól, vagy az ítélkezéstől...-ám ami nem öl meg, az erősít.
...mert maguknak sem mernek bevallani.
...mert nem szokás az álarcok világában kitárulkozni.
...mert szeretik hinni, hogy urai helyzeteiknek, ha manipulatívak.
...mert megbánthatnak másokat és akkor hogy dolgozzák azt fel?.-persze az őszinteség nem egyenlő a bunkósággal.

 

..mert aki ki meri mondani vállalva dolgait, az más, az különc, s nem értik meg.
...mert a szándékok aszerint alakíthatóak, ahogyan az érdekek diktàlják.
Az őszintesèg kihívás lehet mind annak, aki adja és annak is, aki kapja. Az egyéniségek merik ezt élni, s tele vannak élettel, érzelemmel, hiszen fel merik hozni bensőjükből megéléseiket.
Az őszinteség nem sebez, csak a csalódás és a hazugság; az is, amelyik a kíméletesség csomagjàba burkolja.
Az őszinteség teljesség az adott pillanatban. Az őszinteséget nem kell megbànni. Inkább csendben van, de nem játszadozik.
Az ember inkább vegye körbe magàt őszintékkel, mint csalókkal. Utóbbiakkal sose tudni hányadán állunk, játszmáznak.
Könnyebb alkalmazkodni is az igazak táborához-szabad akaratból-, mint megfelelni hamis ideáknak vagy hízelkedni némi dicsfényért.
Az őszinteség teljes embert kíván, de aki igazolni akar vele valamit, az nem más, mint kritikus, aki másokat leckéztetne igazával.
Az őszinte ember nem zsarnok, nem diktál és nem él vissza 'képzelt hatalmával', amiért ki meri mondani dolgait, s lekezelheti társait. Ez nem más, mint alakoskodás, és nem előre viszi útján, hanem magányra ítéli.
Az őszinte ember nem erőlködik naponta pompázni, mert az élet része a mélység is, melyből éppen tanul.
Az őszinte ember kezet nyújt a bajban-ha kérik, ha szűk/séget lát. Tudja, hogy mindenkinek kell a szeretet, kell a tanács is, de nem kell ráerőltetni meglátásait másokra, hogy felsőbbrendűnek tűnjön, s így nem véve figyelembe az egyéni utat.
Az őszinteség mer kételkedni, mer kérdezni, s mer szembesülni is.
Az őszinteség olyan meztelenség, amiben isten előtt állunk csupaszon és meghagyjuk az Akaratnak, hogy formálja a jellemet. Őszinte és hiteles akkor vagy, ha megéled amiről gondolod, hogy követendő, nem csak regélsz róla.
Lepereg minden máz, minden rezgés rólunk, ha megállunk a helyzetekben őszintén, s a vonzás törvénye értelmében eltávozik mellőlünk mindaz, amivel már nincs dolgunk.
Az őszintesèg során nem kell magunkra figyelve ellenőrizni sorainkat, elég ha a viszonyulásokat szemléljük. S mert azok nem a mieink, nem is kell cipelni teherként, hiszen a legtöbbet mertük átadni, amire képesek vagyunk.
Ott állni, várni az ítéletet másoktól őszinteségünkért, nem áldozat, hanem megtisztulás, megszabadulás, mert lelkünk szól ajkainkból és semmit nem remélve végzi be sorsát azzal, ahogy átadja üzeneteit.
Ki mit kezd vele ezután?...minősülnek az emberek a reakcióikkal...
De egyenesen állni és hinni, hogy az igazság az őszinte, tiszta hang: a legnagyobb áldás akkor is, ha közben nem ezt érzed....igazol a mindenség rezgéseivel.