Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért veszítesz el nőt/férfit?

Miért veszíted el a szerelmet, kapcsolatot?

Azért, mert eleve sosem volt a tied. Az együttélés során megpróbáljuk a magunk képére formálni a partnerünket.
A szerelmed, mint érzésed a tied, de ahogy felfedezed a hibákat, egyre kevésbé szeretsz.
27655469_324602948050168_2114178510743507788_n.jpg
Vagy a másik fél érzi így, s bár te kapálózol érte, nem érdekled már.
Aki a szerelmet megakarja tartani, annak naponta kell dolgoznia érte, s akkor valódi a szeretet, ha nem esik nehezére. Ha küzdeni kell érte, akkor az már nem szerelem, hanem szélmalom-harc.
Az önzetlenség, jóság és tisztelet alapvető kellene legyen kapcsolatainkban. Amikor a másik fél nem viszonozza, nem becsüli, akkor nem érett meg a veled való folytatásra.
27751888_324602728050190_3350876028251918800_n.jpgCsiszolódni kell akarni egymáshoz, csak akkor sikeres a társas viszony.
A birtoklás, a zsarolás, a megfélemlítés a lehető legrosszabb hozzáállás és aki kiegyezik vele, az azonosul az alárendelt, áldozat szereppel.
A kérkedés, becsmérlés, csalás pedig szintén minősíthetetlen tulajdonság, hiszen az, hogy egy PÁR, azt jelenti: egyenrangú felek vagyunk, megosztjuk egymással bánatunk-örömünk és egymást biztatjuk boldogulni minden más szerepünkben is.

... a vágy elengedhetetlen feltétele a távolság. Nem vágyom arra, ami folyton az orrom előtt van. A vágy tárgya mindig valami elérhetetlen, ismeretlen és kiismerhetetlen. Egyszerre akarunk ugyanattól az embertől biztonságot és izgalmat, kiszámíthatóságot és meglepetést, újszerűt és megszokottat kapni...
A szerelem és vágyakozás nem örökké tart,
27751557_324602564716873_8024503773334674287_n.jpg de fennt lehet tartani az érdeklődést és el is lehet fogadni, ha épp nincs meg, hiszen nem éghet mindig a làng, mert az idővel megéget, megbosszulja magát. 

A házasságon belüli szex ellaposodásához sokszor nem az intimitás hiánya,
hanem éppen a túlzott egybeolvadás vezet. Nem arról van szó, mikor az emberben még dúl az érzés és a kötődésre vágyik, hanem a láncról, amit szeretne az ember megtartani mindig, mert az tükröz valami belső konfliktust, pl. hogy nem nőtt fel valaki, vagy nincs biztonságérzete a világban egyedül...

A vágyhoz az az érzés kell, hogy két különálló egyed vagyunk. Az a felfedezés, hogy a másik – bár már évtizedek óta ismerem – mégis titokzatos és kiismerhetetlen.
Őrizni az otthon melegét, -mint a gyertyaláng- szüksèges, mert biztonságot ad, utat mutat, törődik és jól eső érzés oda haza térni.
27655535_324602621383534_7044347612472534062_n.jpg
A kapcsolatokban így magasabb szintű szeretet és kapocs alakul ki, melyben nincs helye ármánynak, mert élni ott lehet jól, ahol fejlődés van, tiszta èrtékek és az élet áramlása tetten érhető.
Ne akard a férfit/nőt úgy szeretni, ahogy te gondolod, s ne akard, hogy úgy szeressen, ahogy elvárod.
Szeresd, ahogy jól esik neki, s ne firtasd, ha elég. Szeresd, ahogy neked jól esik kifejezni, s ne hidd azt, hogy az gyengeség, sebezhetőség.
27545365_324602781383518_8388863652216577734_n.jpg
Sokszor a feltételezés vagy csalódás élménye nem engedi kiteljesedni a kapcsolatokat, mert nyomot hagytak és cipelik annak ellenére, hogy le is tehetnék.
Mert megérné letenni, hiszen addig találkozol ua. azzal a problémával, míg meghatároz téged a múlt és félelmeid, emlèkeid befolyásolnak tudattalanul.
A szeretet nem múlik el, amíg te magad kèpes vagy árasztani azt magadból.
Aztán életfeladatod tükre az, hogy kiegyezel a gyengécske és sanyarú sorssal vagy mersz boldognak lenni, s azzá válni, amit szeretnél viszont látni társadtól.
27867881_324602861383510_2410242760557997833_n.jpg
Ám ha te vagy, ki lekezeli párját és diktàlsz mindent, az is minősít és annak is akad böjtje, hiszen e ciklikus világban semmi sem stagnál, hiába szeretnéd. Akkor persze nem érted a miérteket, de oka van megéléseidnek. 
Hogyan vágyhatunk arra, ami már a miénk? Esther Perel válasza így hangzik: úgy, hogy rájövünk, nem a miénk, és soha nem is lehet az. A romantikusok nem hajlandók erotikus izgalom nélkül élni.
Biztonság és izgalom. Egyszerre szeretnénk mindkettőből részesülni, holott a kettő kioltja egymást. Nem úgy oltja ki, hogy nem élhető meg. A kapcsolatban mindkettő érzés fontos, de ha elkényelmesedik és komfortzónát él meg benne a fél, akkor nincs izgalom.


Ahogyan szerettek, olyan szerető vagy.
Biztonság iránti vágyunk csecsemőkorunkból ered, amikor képtelenek voltunk életben maradni egy másik ember gondoskodása nélkül. De az élet felfedezésének izgalma is nagyon korai tapasztalatunk. Meséld el, hogyan szerettek gyerekként, és megmondom, milyen szerető vagy, mondja Esther Perel.

www.ted.com/talks/esther_perel_the_secret_to_desire_in_a_long_term_relationship  ----a vágy titka hosszútávú kapcsolatban...

 

Ha szüleink kielégítették biztonság iránti vágyunkat, ha kicsi korunkban mindig ott voltak, amikor szükségünk volt rájuk, nagyobb korunkban pedig nem aggodalmaskodtak túlságosan, hanem hagyták, hogy felfedezzük az élményekkel és örömökkel teli világot, akkor felnőttkori kapcsolataink is kiegyensúlyozottak lesznek. Nem fogunk tíz körömmel kapaszkodni egy másik emberbe, képesek leszünk önmagunkat és társunkat önálló, független lényként elfogadni és szeretni.

Ha azonban szüleink azt az üzenetet közvetítették felénk, hogy a világ félelmetes, cseppet sem biztonságos hely, és az ember amúgy sem arra született, hogy az örömöknek éljen, akkor életünket a veszélyek elkerülése, nem pedig az élmények intenzív megélése fogja vezérelni. Akinek túlkorlátozó szülei voltak, vagy olyanok, akik gyereküket tekintették támaszuknak és társuknak, a szeretetet sokszor fojtogatónak érzik, és egész életükben félni fognak a közelségtől.
Az veszít el bármit/bárkit, aki azt hitte, hogy birtokol, vagy az jár neki...
Nem lövök le nagy poént, ha elárulom: a kulcs itt is, mint az élet minden területén, az önismeret...

 

 

 

 

 

 

 

/Esther Perel pszichoterapeuta és saját ' forrás'om/