Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért működnek a negatív megérzések?

 

Az emberek, akiknek erős képességük van megérezni dolgokat, van, hogy a tudatalattiból szedik elő régi rossz élményeiket -karmájuk okán- és ezeket erősítik fel minden olyan helyzetben, amikor valami tanulságot kellene leszűrni.
Az más kérdés, amikor segítséget kap valaki intuitív arra, hogy elkerüljön egy helyzetet, és megtapasztalja a súgás élményét...
De amikor félelem generálja és ego a megérzést (megcsalás, munkahelyi gondok, agresszió, stb...) azok meg saját feladatinak tükrei, mert 'megteremti újra és újra' az élményt benne ragadva az ember.
Különbséget tenni a jó és rossz megérzéstől azt jelenti, hogy amikor valami eluralkodik érzéseink által és gondolatokat indít el, negatív érzéseket, azokat hogyan kezeljük, miért zajlik újra és újra -akár- és megtanuljunk helyette újabb programokat írni, amikkel teremtünk egy jobb és élhetőbb világot.

25659606_814471245404579_5359675972263716213_n.jpg

 

Amikor az ember olyan helyzetbe kerül,amiben igaztalanságok érik,akkor két dolgot tehet.
Vagy tud változtatni a helyzeten szeretettel,vagy elsétál.
Szerintem a szeretet az a valami,
ami sosem akarta megtanulni, hogyan kell másokat bírálni. Aki szándékosan beleáll másokba,ne csodálkozzon,ha eltávolódnak tőle és mindenkinek szíve joga nem viselni,hanem kihátrálni,értésre adni,hogy helytelen a szàndék...nem vezet felfele,csak lefele...
Az emberek nem azèrt bàntanak,mert rászolgáltál mindig a karma okán,hanem van,aki rossz szokásai és korlátai miatt nem kèpes újak teremtésére és megtalál téged,majd elköveti rajtad is ártó szándékait.
Azonban a tükre az a tanításnak,hogy mikènt reagálsz.
Van kèt véglet: az egyikben az ember elszenved,nyel és áldozata a mások nehèz természetének,a másikban pedig rááll ő is a madzagra és ua. azon szinten reagál,visszadobálva a negatív energiákat és vitázik.
A mesterek sosem tanították,hogy így kell élnie bárkinek. Odaát pedig senki sem hazudhat...
25660324_814471318737905_8123072349596319243_n.jpg
Az aranyközèpút az lehetne ezekben a szituációkban,hogy az ember nem tesz ártót,meghagyja hitèben a másikat és elsétál-ha lehetséges-,vagy tud változtatni rajta azzal,hogy kibeszéli a fájdalmat,mindazt,ami miatt nehéz ez számára,és az esendőséget nem bélyegkènt kezeli.
Ha két ember eljut odáig,hogy képes szembesülni,és fontosabb számukra a béke,a szeretet,az emberség,mások segítése netalán,akkor ott kölcsönösen képesek felülemelkedni egojukon.
Azonban ha valaki úgy ítéli meg,hogy az ő igazsága az egyetlen és minden igazolja,kérdeném: miért nem lèp tovább a helyzetből?.
Ha egyszer méltatlan és fájó,akkor valójában saját korlátjai okozzák szenvedéseit,nem a másik,aki hagyja elmenni.
Az életellenes,erőszakos, megjátszott viselkedésekben nem lehet győzködni senkit,ott a hamis ego olyan erős,hogy nem hat rá a szív szava,az akarata az egyetlen,ami motiválja,s persze különböző defektek okozzák ezt a mintát.

 

'Belül keressétek a fényt, önmagatokban leljetek menedéket! Vezéreljen az igazság, mint fény a sötétben, mert az lehet csak menedéktek!' Buddha
 

 

https://youtu.be/KvrrNWisfkI26168230_814471282071242_264313065448900282_n.jpg
 

 

Az emberséges létező nem azért szeret, mert akar valamit, hanem mert csak van a másik ahogy..., s akinek ez nem megy, inkább lépjen hátràbb, mint ártson..