Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ki vagyok Én?

V21430333_738899389628432_6643783138598698186_n.jpgan testem, de a testem nem ÉN vagyok. Látom, és tapintani tudom a testem, de amit látok és tapintok, az nem az igazi Látó. Testem különböző állapotban lehet, lehet beteg vagy egészséges, fáradt vagy kipihent, nehéz vagy könnyű, de énemnek semmi köze hozzá. Az nem a valódi énem. A testem egy csodálatos eszköz a külvilág megtapasztalására és az ott történő cselekedetekre. Testem tehát csak eszköz számomra. Gondozom, ápolom, hogy egészséges maradjon, de nem azon...osítom magammal. Az nem ÉN vagyok. Van testem, de az nem ÉN vagyok.
Vannak vágyaim, de a vágyaim nem ÉN vagyok. Megismerhetem a vágyaimat, ám amit megismerek, az nem az igazi Tudó. Vágyaim, melyek belső impulzusokra és külső befolyásokra ébrednek, melyek testiek, vagy érzékiek, sóvárgásaim melyek olykor ellentmondásosak és múlandók, melyekhez olykor vonzódom, olykor taszítanak, nem ÉN vagyok. A vágyak jönnek és mennek, átsuhannak a tudatomon, a belső ént azonban nem érintik. Vannak tehát vágyaim, de a vágyai nem ÉN vagyok.
Vannak érzelmeim is, de nem az érzelmeim vagyok. Az érzéseim számtalan, olykor ellentmondásos változó formát öltenek, de mégis tudom, hogy én ÉN maradok, remények és kétségek között, örömben és bánatban, nyugalomban és idegességben. Átélem és érzékelem az érzéseimet, de amit átélek és érzékelek, az nem az igazi Érző. Megfigyelem érzéseimet, megértem és megítélem azokat, uralkodom rajtuk, irányba terelem őket és nyilvánvalóan tudom, hogy érzéseim nem én vagyok. Vannak érzéseim, de nem vagyok azonos ezekkel az érzésekkel.
21317625_738899436295094_1287222804775675517_n.jpg
Értelmem és elmém van, de én nem vagyok az értelmem és az elmém. Az olykor kevésbé, olykor igen fejlett és aktív, olykor fegyelmezetlen, olykor tanulékony a külső és a belső világ felismerésének szerve, de az nem ÉN vagyok. Van értelmem, de én nem vagyok az értelmem.
Vannak gondolataim is, de nem a gondolataim vagyok. Megismerhetem és elgondolhatom a gondolataimat, ám amit megismerek, az nem az igazi Tudó. Megannyi gondolat fut át a fejemen, jó és rossz gondolatok sokasága, olykor olyanok is melyekről úgy érzem nem is az enyém. Gondolatokra ébredek, melyekre még soha nem gondoltam, de ezek a gondolatok nem ÉN vagyok. A gondolatok jönnek és magamra hagynak, a belső ént azonban nem érintik. Vannak gondolataim, de ÉN nem a gondolataim vagyok.

21369235_738899629628408_2194209688246566943_n.jpgMi vagyok ÉN tulajdonképpen? Mi marad, ha önidentitásomat, személyiségem lelki, érzelmi énjét elveszem?
ÉN maradok. A Lényem marad. A gondolatok, érzelmek és vágyak közömbös Szemtanúja. Az öntudatom és önmegvalósulásom centruma. Ez életem folyásának faktora. Felismerem, és igazolva látom, hogy ÉN egy tiszta öntudat és akarat centruma vagyok. Felismerem, hogy ez a centrum nem egy statikus öntudat, hanem egy dinamikus erő. Képes minden lelki folyamatot és a fizikai testet megfigyelni, uralni, azon lendíteni és azt bevetni. Én tudatcentrum és erő vagyok. Egy erő, amely anyagtalan.

21317723_738888312962873_6011965231209667415_n.jpg

Roberto Assagioli Szent Ágostonra hivatkozik:
„Az vagy, amivel a tudatos éned azonosítja magát: ha az istenivel, akkor istenivé válsz, ha az anyaggal, akkor anyagivá”.



Az ébredésünk egyik első jele az lehet, amikor azt kezdjük el érezni, hogy ezzel az elkülönült kicsi énnel, az egóval azonosult állapotunk nagyon silány, szegényes és úgy sejtjük, hogy az életünk mögött mélyebb misztériumok húzódhatnak meg..