Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az élet okozatainak felismerése

Az életben a legnagyobb siker az,ha minden hátrányodból előnyt tudsz kovácsolni és felismered,mi okból történt.
 
Mert az ember a tapasztalásainak összessége.Tőled függ,hogy az épített vagy inkább rombolt.Utóbbi a hiányos önismeret és tévedések miatt élhető.
Amivel dolgod van tükröt tart neked oly módon,hogy vagy a hiányosságok,vagy a többletek miatt jelenlévő.
Minden élethelyzetet egy céllal teremtettél magad köré,vállaltan és minden szituáció igyekszik ráébreszteni frusztrációid okára.
Okolható a külvilág,de csak azért áldozata az ember körülményeinek,mert nem lép,nem vált és főképpen nem áldoz a változásért.
A jobbért bizony tudni kell másként élni,beáldozni egot,vagy éppen -kemény dolog-,de meghajlani,mikor szükséges,mert rendezni sorainkat a nagy döntések fogják,ha merünk lépni.
Utóbb persze kiderül,hogy amitől annyira tartottál,az nem is olyan vészes,csak félelem uralkodik és nagy az akarás,meg irányítás vágya.
Ha érzelmeidre hallgatsz,akkor nem tudsz tárgyilagos lenni.Ha folyton racionálisan sakkozol,akkor meg rideggé,monotonná és érzéketlenné válhatsz céljaid miatt.
Valahol azt kell csak felismerni,hogy a helyzetek,melyek belekényszerítenek egy megélésbe,azok hogyan hatnak ránk. Ha rosszul,akkor az bent miért rossz? Mi az,ami miatt nem megy a változás,a haladás és mi az,ami megköt?
A legtöbb ember pont az érzelmei által köthető meg,mert az elmés ember meggyőződései is hitrendszereket tükröznek és érzelmeket,ami miatt azt élik meg.
Felismerni azt,hogy egy szubjektum nem képes az objektivitásra-már eredmény,mert befolyásolt érzései és megélt tapasztalásai miatt,ill. amilyen karaktereket hozott,és amiket útközben magára vett mintaként,szintén befolyásolják tudatttalanját és megjelenését is.
Azonban a világ objektív, mert másként is lehet, mint ahogyan számomra megjelenik egy helyzet megítélése,vagy ahogyan én gondolok valamiről.
​Azonban,ha a kettőt eggyé tesszük (nincs objektív és szubjektív,hanem egy egészben a részek mutatkoznak meg),akkor a teljesség nem fogható fel egyik pólusból sem...
 
'A vágy nem intellektuális tényező, ez köztudott. Sőt, kifejezetten alkalmas arra, hogy bárkinek eszét vegye.'/Vavyan Fable/
Az Isten mégis úgy teremtette az embert,hogy annak mindkét agyfélteke működik, de csak kevesekben tud
mindkettő oldal működni-kiegyenlítve. 
Ha azt megértjük,hogy vannak szituációk,amikor a döntések józan mérlegelést követelnek,s vannak helyzetek,amikor fel kell adnunk az Égnek az irányítást -mert túl domináns a motiváció a földi sík vezetésére,és mert a szabad akarat a viszonyulásokban rejtezik-,akkor ciklikusan képes alkalmazkodni az ember mindenhez,így az intellektuális és intuitív énjei is jelen vannak.
Ahogy telik az idő és forog a kerék,úgy lehet ráébredni mindenre-ha viszatekintünk és felfogjuk azt logikailag is-,hogy ma nem lennénk az,aki,ha az akkor nem úgy történik ahogy...,ma nem azzal foglalkoznék,ha anno nem olyan hatások érte volna...,ma nem lennék letargiában,ha akkor megértem,hogy szükséges a megélés,ám lehet,hogy mai napig hat rám,s benne élek oly módon,hogy nem vagyok képes megteremteni a mást,és csak hagyom,hogy sodorjon az élet...16681734_10206408816099239_2559921853947453547_n.jpg
Ezek a dolgok-bármilyen krízist él meg az ember-,mind az embert szolgálják. Persze a munka,a család,gyermek,vagy társtalanság kérdései mind olyasmik,amikor nem képes az ember elengedni,mert függ az érzelmeitől...,ám a tanítás,a hiány,a csalódás és a traumák mind azt mutatják meg kivetítve,hogy bent valamivel hadakozás van.
 
'Ha egyszer feltárult előttünk az igazság látványa, rettenetesen sekélyesnek fog feltűnni addigi világunk. Abban a látványban se logikus nincsen, se logikátlan. Se jó, se rossz. Minden eggyé van benne olvadva. És a fúziónak mi magunk is részesei vagyunk. Túllépünk a testünk szabta kereteken, létezésünk metafizikaivá válik. Intuíció lesz belőlünk. És miközben ez csodálatos érzés, bizonyos értelemben reménytelen is. Mégpedig azért, mert szinte a legeslegvégén megvilágosodik előttünk, mennyire jelentéktelen, mennyire mélységet nélkülöző volt eddigi életünk...'/Murakami Haruki/
 
'Elfogadom, hogy éppen nincs jó napom, hagyom, hogy egy kicsit átfolyjon rajtam a szomorúság, hiszen ez is egy tapasztalás, és így vagyok teljes, egész. Mert nem lehet mindig fent az ember, és nem állandóan "hú, de happy" az élet.'-így tehát a felismerés mégis az,ha az ember úgy él,hogy abban mindig megtalálja a reménytelit,a szépséget,az értékest,és bármilyen döntést hozzon,bárhová sodorja az élet,ezt szem előtt tartva lehet élete teljes és nyugalmas....,mert semmi sem céltalan,csak legfeljebb nem értjük miértjeit.