Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A csodákról

Milyen hétköznapi csodák várnak ránk, amik mellett elmegyünk?
A körülöttem élők között egyre több visszajelzést kapok arról, milyen nagyszerű változások állnak be életükbe csak azért,  mert egot háttérbe tolva elkezdenek másképpen viszonyulni az életükhöz, személyekhez és eseményeikhez, mint ahogy megszokták igazságérzetük által.
Többen jelezték, hogy végre megölelték harmincpárév után szüleiket, és milyen jó volt. 56512.jpg
Hogy bocsánatot kértek munkában és testvérektől, hogy beindult egy projekt vagy sikerült a házvásárlás, ami addig csak döcögött és kilátástalannak tűnt...
Persze ezen megéléseket mélypontok előzték meg.
​Mindezt hogyan?...csak másfajta hozzáállás kellett és megmutatni az ok-okozat lehetőségeit elmének...de a szív az, amely elvégzi az átalakítást és felsőbbrendű minden másnál, ami tetteinkben navigál.
​Felülemelkedni helyzeteken, rossz reakciókon, alacsony minőségeken csak a szeretet, belátás, alázat Isten felé, ami hozzá segít. Uralni és akarni nem lehetséges, hiszen mindannyian szerepeket játszunk és elkerülhetetlen a tanítás...
Mostanság sokan esnek gödörbe, mikor kiderül egy betegség (aminek aktív résztvevői és teremtői, akár ez életből, akár nem), vagy tönkremennek házasságok, mert egyik fél valami oknál fogva nem hajlandó változtatni,  vagy együtt maradni nem óhajt, és van, hogy munkát veszítettek el, avagy olyan megterhelővé vált, hogy teljesen kikészíti őket és nem látják a hogyan továbbot..csoda.jpg
Van, hogy az élet lefejti rólunk, ami már nem szolgál: kapcsolatokat, munkákat, bármit...
A valódi boldogság annak felismerése, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak életünkben: egészség, együtt a család, nincs életellenes viselkedés, meg tudjuk ölelni társunkat, testvéreinket, gyermekeinket, szüleinket, idegeneket is akár, és van hol lakni, aludni, meleg étel vár, stb..., s mert öröm adni és látni a reményt ettől a szemekben, hogy a rohanó világban még létezik ez...
​Akinek életében az alapvető szükséglet sincs meg, azoknak kemény karmájuk van, de a csoda számukra azoktól érkezik, akik nem ítélnek, hanem segítséget nyújtnak a a szűk-ségben...számukra csoda minden egyes nap, ami eltelik.
​És vannak, akik szenvednek kapcsolataikban valamilyen terrortól, vagy nélkülözéstől...számukra kihívás merni változtatni. Nekik csoda a boldog és önfeledt pillanat, ill. minden alkalom, amit nem küzdéssel töltenek el. De csoda az a hit, ami tudtukra adhatja: sokkal erősebbek, mint hinnék és olykor áldozat szükséges változtatni, de megéri és tenni kell...a biztatásban is csoda erő van!
Azonban​ hozzá tudunk szokni ahhoz, ami van,  ami adatott és emiatt egyre többet várunk el -párunktól ,életünktől, munkánkból, tárgyakat, élményeket hajtva- és megfeledkezünk a háláról, hiszen természetes és nem értékes az, ami mindig ott van.www.tvn.hu_32773b59e408a4f9cccb0045f1d16900.jpg
Az élet aztán megtöri néhány társunkat, olvasni, hallani csapásokról, mi mindent lehet elszenvedni, milyen kegyetlen tud lenni a 'sors'. Ilyenkor pár perc erejéig el is gondolkodunk és aztán minden megy tovább...nem változtatunk és nem vesszük észre, hogy jelzésértékű lehet saját életünkre levetítve.800_csodalatos-hogy-mikor-nem-vagy-sajat-utadon.jpg
Az élet azonban nem arról szól, hogy mi mit akarunk, hanem arról, hogy mit kell megtapasztalnunk.
Fájdalmas tud lenni mindaz, amire nincsen magyarázatunk ,mivel szolgáltunk rá a nehézségekre, de ha nincs rá itt válaszunk, akkor az tovább nyúlik vissza, mint amit ki tudnánk elmével sakkozni.
Éppen ezért nem lehet megítélni azzal az igazságérzettel, amelyet itt érzékelünk racionálisan.16251_823800088_big.jpg
A csodák minden ember életében jelen vannak, de a figyelem a hiányra orientálódik, így minden üresnek, keménynek, kilátástalannak tűnhet, pedig valaki más életéhez viszonyítva kiderülhet, mennyire szerencsés dolgokban...
A csoda az, amikor észrevesszük, hol kel el segítség...az a csoda, amikor érdek nélkül is képesek vagyunk jót tenni.
A csoda az még, amikor meglátjuk saját szemünkben a gerendát, mielőtt ítélkeznénk.hit_pinkanyu_8.jpg
Csoda minden, ami a szeretet által történik, s bizony a korlátozások, a felelősségtudat is ide tartozik...
Csoda sajnos sokszor az is, ha meghalljuk magunkat, vagy másokat egy másik tükörből...,mert sokszor otthon nem olyan fényes, előzékeny és kedves egy viselkedés, mint idegenekkel szemben bárhol, ahol imponálhatnak emberek, vagy ahol hódítanának, le akarnak nyűgözni, vagy csak betartják a társadalmi normákat.
Az emberek mindig valami misztikus dolgot sejtenek és vágynak, ha csodákat keresnek, pedig gyerekként minden az lehetett, amiben nem volt elvárás, keserűség, csalódás élmény még.
Azt hisszük felnőttként, hogy meg kell határozzon minket minden, amit addig tapasztaltunk és úgy kell viszonyulni, ahogy a programot tároltuk, pedig ez butaság.
A lényeg az lenne, hogy fejlődjünk abból, amit meg kellett élni, és mérlegeljünk, mi szolgál minket.www.tvn.hu_fdf9f095df35016206a64afa98f38767.jpg
Vagyis ha tudunk egy helyzeten változtatni-tegyük meg...ne befolyásoljanak mélyen az érzések, csak józanul...hiszen minden szituáció és ember feladatként van jelen.
Ha pedig nem tudunk változtatni, akkor a hozzáállásunkon szükséges és értékelni a helyzet adta pozitívumot, vagy megkeresni benne, és elfogadni, és máskor pedig elengedni elvárásainkat, akaratunkat, feladni Égnek: 'Legyen meg Akarata!'- hiszen nálunk nagyobb Rendező Elv működteti életünket.